Hosszú volt a mai nap, nagyon hosszú. Reggel 6 előtt indultunk el a szállásról és 12 óra múlva értünk vissza.
Ugye ma zsák nélkül mentünk. Pontosabban Erika ment zsák nélkül, én olyan 3-4 kg ellensúlyt azért vittem: kis hátizsák, víz, eü felszerelés, bicska, töltő, stb. Reggeli a pályaudvaron, de még itt is finom volt a capuccino és a croissant.
Kicsit késve érkezett meg a vonat a célba, mert a szembe jövőt várta az egyik állomáson. De így sem volt még fél 8, mikor elindultunk. És repültünk. Nem néztem vissza a többi napot, de mozgásban napi átlagban 4.8 km/óra tőlünk kimagasló teljesítmény.
Ráadásul az első két óra a gyaloglók paradicsomában vitt: árnyék vízpart, nem aszfalt.
De a nap többi részében is jók voltak a feltételek: mindenből kaptunk, de semmi nem volt kirívó. Sőt! Megmutatták, hogy lehet gyalogutat és fasort jól telepíteni.
Volt pihenő usb töltővel
Volt hideg víz, amiről persze elfelejtettem fényképet készíteni. De a lényege egy víz automata, ahol pár centért lehet jéghideg sima vagy szénsavas vizet tölteni pl. a kulacsba. A helyiek, akik sorban álltak vízért, nemhogy előre engedtek minket, hanem még fizetni sem engedtek. Nem nagy pénz, de a gesztus jól esett.
Hasonlóképpen kedvesek voltak, mikor az ebédre való szendvicset megvettük az egyik boltban.
És amikor a célba érve pecsétet kerestem, egy hölgy 3-4 telefont is intézett miattunk, csak nehogy pecsét nélkül maradjunk. Szóval ismét nem csalatkoztunk az olaszokban.
Apró szépséghibája a napnak, hogy megszületett az első vízhólyagom. A 18. (!!!) napon. Már azt hittem, megúszom, de valahol a lelkem mélyén azért már számítottam rá. Nem komoly, pl sehol nem vagyok Erika gyűjteménye mögött.
Paviában még volt arra is erőnk, hogy néhány templomot is megnézzünk. Csak jó pár száz évesek, szóval semmi extra 😀
(Pavia, 30 km, 8:50 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése