06.24 Mint tegnap II.

Napközben megfogadtam, hogy ez lesz a mai blog címe, mert ugyanazok a napjaink. Pedig nagyon nem. Ill. iszonyatosan sok a hasonlóság, mégis más.

Hogy miben hasonlók a napok? Meleg, sík terep, aszfalt és árnyék hiánya. Hogy miben más? Kb ugyanezekben és minden másban. Nézzük a mai napot.

Meleg: 2-3 fokkal a tegnapi alatt. Rengeteget jelent! de így is 32-33 fok.

Sík terep: na itt nincs változás, sík mint asztal.

Aszfalt:ma pl csak az volt. Néhány 10 méteren nem volt, de szerintem valaki hanyag munkát végzett. 

Árnyék: .mint az aszfalt. Minden egyes árnyékos rész előtt vagy elfordult az út; vagy rosszul láttuk, a fa az út túlsó oldalán volt (klassz árnyékba borítva az árkot), esetleg rossz irányba mentünk. Már ha volt alternatívánk. Mert azért valljuk be: egy folyó (ez a Po) töltésén a legritkább esetben találni erdőt. A mai napunk pedig úgy nézett ki, hogy város (Piacenza), híd  (a Po folyón) es töltés és töltés és töltés és.... Volt egy halvány probálkozásunk a hajós átkelésre, de az tegnap este hamvában halt: reggel 9-ig kellett volna megtenni vagy 15 km-t.

És még miben más? Pl.  ma megmerültünk a fogyasztói társadalom vívmányában, a légkondicionált bevásárló központban. Pusztán a szükség miatt! Kellett egy töltő kábel.

Vagy pl ebéd (egy-egy fehérje szelet 😀) után egy órával egy olyan helyre találtunk, ahonnan másfél órán át egy lépést sem tudtunk mozdulni. Sőt, ismét megebédeltünk! 

A tetőzés a szállás volt. Donatívós (értsd: adsz, amennyi akarsz), ennek ellenére ágynemű, géppel mosási lehetőség, korrekt környezet. Leszámítva a zuhanyzót, az nem annyira tetszett: koedukált, de az elválasztást csak függönyökkel oldották meg. Még szerencse, hogy alig vagyunk. És leszámítva a meleget. Szép nagy ablakok vannak, úgyhogy a szauna hőmérséklet biztosított. 

Holnap megint lesz újdonság: az elérhető távolságra lévő szállás zárva van vasárnap (ne kérdezzétek, nem értem én sem). Így a kovetkező tervezett megállóban, Paviában foglaltam 2 éjszakára, és vonatozunk, mint az első napokban. 

A mai útvonal

(Orio Litta, 27 km, 9:30 óra)

06.23 Mint tegnap

Túl vagyunk az eddigi leghosszabb napon. Ezen kívül a mai napról nincs sok mondanivaló, csak néhány apróság. 

Zarándok szállás, zarándok indulás. Vagyis mindig a legnagyobb elefánt a porcelán boltban indul el elsőnek. Hajnal négykor akkora zajt csapott a fürdőszobában (valamit levert, többször is), hogy mi is felebredtunk. Ott jobbra, abban a zöld utáni házban laktunk.

6 helyett 6:40 lett a mi indulásunk és volt croissant a főtéren. 😀

11 után pár perccel álltunk meg végre egy bárban, de addigra már 17 km-t megtettünk. A bár-pékség kombóban ugyanaz a hölgy szolgált ki mindket részben, úgyhogy az italokhoz kaptunk egy csomó szénhidrátot.

Volt két átkelés a patakon, az egyik cipő levevős változatban.

Végtelen paradicsom földek:

És hosszú hosszú kilométerek egy forgalmas út padkáján. 

A többi része a napnak nem hagyott mély nyomokat, és semmiképpen sem esélyes a 'legjobb nap' kategóriában a dobogó közelébe kerülni.

A mai útvonal

(Piacenza, 26,5 km, 8:30 óra)

06.22 Síkság és meleg

Rendesen kiveszi a meleg az energiánkat. 7-kor már úton voltunk, de így is belecsúsztunk a délutáni nagy melegbe. Bár előtte délelőtt sem fáztunk, 8 óra után csak 30 fok felett mértem. 

Volt emelkedőnk is! Ugyanis három felüljárón is átkeltünk. Azon kívül lapos, árnyék nélküli aszfalt az út minimum 80%-ban. Az árnyék, pláne aszfalt nélkül ritka kincs volt.

A felüdülést a két bár hozta el. Ráadásul a második éppen zárt, mert dél volt és az éttermi részén indult az ebédeltetés. Rögtön beneveztünk! Remélem nem gázoltunk nagyon a helyiek lelkébe, mikor a menü fogásait összekevertük egy bolognai sertésborda szerű étellé, bár a spagetti csak paradicsomos volt, a hús pedig csirke. És paradicsom salátával és kenyérrel ettúk. A hideg fröccsöt gondolom említenem sem kell.

Nagyon kellett, mert a maradék két óra elég durva volt. Nem is hivtuk fel a szállást addig, amíg nem frissültünk fel egy bárban.

A szállás ma puritán, igazi zarándok szállás. Egy holland hölggyel vagyunk egy szobában, ismét az emeleten alszom. De befizettünk a helyi vacsorára, a menü hasonló volt a délihez: tészta, hús,  zöldség, víz és egyik zarándoktárs jóvoltából bor. Heten voltunk, és teljes meglepetésemre mindenki idősebb volt nálunk. A szó minden ertelmében öreg zarándokok. A holland hölgy pl 5 hete jön, valahol francia területről. Klassz élmény volt. 

Az élményről jut eszembe: tegnap este, vacsi után még a főtéren kosármeccset néztünk. 

Ma kicsit durvább a helyzet. Az itteni  főtéren, a helyi dóm előtt ugyanis belépőjegyes blues koncert kezdődött (21:30-kor). A szállás a dóm háta mögött van. Mintha a nézőtéren ülnénk, kivéve, hogy semmit nem látunk. De nem tudjuk becsukni az ablakot, mert így is 30 (nem elírás, harminc) fok van a szobában, itt a felső ágyon kicsit több. De ez nem panaszkodás, csak a tenyek száraz közlése 😀. 

Azért ezen a látszólag érdektelen vidéken is hihetetlen dolgokba lehet "botlani", nézzétek (az a padlón virág):

Szerintem holnap a maihoz hasonlóidőnk lesz. Mivel a táv hosszabb,  ezért 6-kor indulunk, mert a hirek szerint a főtéren a bár akkor már ad kávét, croissant. 

Majd elfelejtettem: számításaim szerint a mai napon átléptük a 6000 (igazoltan) legyalogolt kilométert! 

A mai útvonal

(Fiorenzuola, 24 km, 8:50 óra)

06.21 Búcsú a hegyektől

Kategórikus kijelentést már nem merek tenni, mivel a múltkor is megjártam, ezért csak annyit mondok, hogy minden jel szerint nem várható a továbbiakban számottevő szintemelkedés.

És hogy mire alapozom ezt a "határozott" állításomat? A telefon GPS szerint eddig 265 km-t tettünk meg, 7660 m szintemelkedéssel. Kb ugyanennyi volt az ereszkedés is. A tervezett célig még hátravan 200 km, 372 (!!) m szintemelkedéssel. Kilométerenként nem egészen 2 méter. Ennél síkabb terep nem létezik. És majd pont ez fogja jelenteni a nehézséget is, ha a szimatom nem csal. De ez meg a holnap problémája.

Apropó, probléma. Tegnap kicsit elblogoltam az időt (van egy másik picike blog is az unokáknak), a vacsora hely messzebb volt. A lényeg: este 8 után jutott eszembe, hogy mára még nem foglaltam szállást. Sebaj, majd reggel. Tucatnyi próbálkozás és 2 óra után beletörődtem, hogy a mai esti pihenésünk meglehetősen bizonytalan. Több számot is próbáltam tárcsázni, de mindegyiken olasz géphang jelentkezett. Szóval úgy értünk be háromkor Fidenzába, hogy nem tudtuk, hol alszunk. Bő fél óra múlva már a holnapi szállásunkat is lefoglaltam. Helyesebben lefoglaltattam: a dómban rendezkedő embert kérdeztem a szállásról, ő megmutatta az információs irodát, ahol egy roppant segítőkész lány segített mindent lerendezni. Négykor már a hotelben voltunk, mert hogy bezárt a zarándok szállás tavasszal. Így megoldódott a süket telefonok rejtéje is.

A mai napba búcsúzóul becsempésződött még 370 m szintemelkedés, ami a napon mért 40 fokkal kombinálva elég gyilkos páros (a hőmérő a zsákon van, a fejem közelében.). Kezdtünk is izgulni, mikor nem tudtuk időben pótolni a vizet. Szerencsére csak egy rövidke kitérő kellett, ahol örömünkre csap helyett bárt találtunk. 1,5 liter jéghideg frizzante (nem, ez nem alkohol, ez szénsavas ásványvíz) percek alatt lecsúszott. A kávéval még turbóztunk magunkon egyet, nem is volt gondunk utána.

A bár tulaj nagyon vidám ember volt, roppant megörült nekünk. Külön kis statisztikát vezetett róla, hogy ki honnan származik, milyen kiindulási és célállomás között gyalogol. Nézegettem, mert volt mit. Előttünk idén már 283 bejegyzés volt, az első februárban. Az utolsó másfél oldal bejegyzéseinek olyan 10%-a igazi hosszú távú gyalogló volt: Canterburyből, Hollandiából, Belgiumból indultak Rómába. Voltak még ausztrálok, amerikaiak, franciák, németek, svájciak. De magyarok mi voltunk az elsők, soha magyar nem vetődött még erre! Ahogy a tegnap esti szálláson sem járt még korábban senki kishazánkból.

Erről megint eszembe jutott valami: reggel egy időben indultunk volt svájci gárdista halótársunkkal. Megcsodáltuk a túrabotját, amin volt két szalag. Kiderült hogy az egyenruhájából (bár talán inkább avval megegyező anyagból) készültek. Mindig azt hittük, hogy ez valami vékonyabb, kellemes anyag. Hát nem az, hanem vastag posztó, vagy ilyesmi. Kár hogy nem fényképeztem le.

Fotókból sajnos egyébként is gyengébben állok. A hatalmas nyílt terek kevesbe fotogének, de azért majd igyekszem.

A mai útvonal

(Fidenza, 24 km, 7:45 óra)

06.20 Pihenő!

Kb félúton járunk,  távolságban mindenképpen: 12 napja jövünk (a maival együtt), van még 9. Távolságban a két érték 240 és 235 km. Megérdemeltünk egy kis pihenőt. Sokat látott olvasóim tudják, ez nem láblógatást jelent, csak egy gyógy távot. Ma ez mindent összeadva 13 km volt, sík terepen. Alig győztünk annyit pihenni, hogy ne érjünk célba túl korán.  És így is egy órája kávézunk, mert 3 előtt nem tudunk bemenni a szállásra.

Volt tervezve eredetileg is pihenőnap, de az az elképzelés szintjén teljes leállás lett volna, valamikor mostanában. De a tegnapi mizéria a szállással nagyon megkavarta a dolgokat. Csak egy kis ízelítő a dilemmánkból: Fornovo-Fidenza 35 km, nekünk egyben sok. Nosza rövidítsük le (van az útvonalban egy nagyobb kitérő, azt levágjuk), így 25 km. Szűken, de teljesíthető. A szállás "kiköltözött" a kertvárosba, ahonnan be kell jönni, +2,5 km, vagyis összesen 27,5.  Kell olyan 10% ráhagyással számolni, eltévedés, kerülő, bármi, azzal már 30 lenne, ami már túllépi a teljesítményünket. Megoldás: kicsit megyünk az eredeti úton, pihenőnapnak hívjuk és holnapra így marad 23 km. Nos, igy jártunk el: óránként szűk 2 km, sik terepen. Kihívás volt (mármint ennyire lassan menni),  de a sors, mint már annyiszor, besegített. Heti vásár volt Fornovóban, a kiindulási pontunkon.

Persze nehogy valaki azt gondolja, hogy tartósan egy dekával is nehezebb lett a hátizsákunk! Alapvetően csak nézelődtünk. Ha valaki volt már olasz vásárban, tudja miről van szó, ezek mindenhol egyformák. Ruha, cipő, bőráru, mindenféle csetresz és élelmiszerek zöldség, sajtok, hal, húsok nyersen és sütve. Minket főleg a sajt érdekelt, hiszen a híres Parmigiano Reggiano, magyarul a parmezán földjén járunk (meg a pármai sonka és a balzsamecet hazájában, de erről majd máskor). Az egyik árussal végül próbát tettünk. 

Kis darabot kértem, ő (szerencsére) kóstolónak értette a  kérésem, úgyhogy kaptunk mindketten egy falatot. Ez azért elég tömény volt (szerintem a 3-4 éves érlelési idejűből kaptunk,  annak nem kell hűtés, vihetnénk a hátizsákban). Kértem és kaptunk a fiatalabból.  Először egy kilós darabot ajánlott, de azt kicsit sokalltam. Mondtam legyen 200gr. Szó nélkül vette le a vákumfólia csomagolást, levágott egy darabot, a nagyobb részét rögtön visszafóliázta. Közben járt a szája, persze olaszul. Időnként a kolléganője kisegítette a "beszélgetésünket" egy-egy angol szó oda-vissza fordításával.Végül kértem még egy joghurtot is. Mikor mondtuk, hogy ez minden, még hozzácsapott egy adag ricottát is, csak úgy grátisz. Mondtam én, hogy jók az emberek! Vagy csak elnézőek azokkal, akiknek fura hobbijuk van 😀. A végére egészen feltorlódtak az emberek mögöttünk, de Erika szerint inkább élvezték a színjátékot, mint idegeskedtek. Valamivel később egy csendes, árnyékos lépcsőn fogyasztottuk el a szerzeményünket, sőt maradt még ebédre is, de ahhoz már kenyeret is szereztünk útközben. 

Közben már a szálláson folytatom. Nagyon jó kis egyházi szállás, sokáig úgy nézett ki, ketten leszünk csak. De betoppant egy srác, akit a pap (a hely gazdája) svájci gárdistaként mutatott be. Azt hittem valamit elértettem, mert annyira fiatalnak néz ki, de kiderült, hogy nem. Letudta a majdnem 2,5 éves szolgálatát, és most gyalog ballag haza Svájcba. Mondjuk az ő ballagása nekünk halálmenet lenne: az elmúlt 4 napi távunkat 2 nap alatt teljesítette. 

Csak poénból megkerestem a tavaly szeptemberi fotómat, ezt:

Kérdeztem, nem ő van-e rajta. Sajnos ekkora poén nem jött össze,  mindössze ismeri ezt a gárdistát. Mutatott ő is egy képet, amelyen a leszerelése kapcsán a pápával fogott kezet. Szóval nehéz unatkozni errefelé.

Pláne, hogy balga fejjel ránéztem az időjárás előrejelzésre. Nem fogunk fázni. Nagyon-nagyon nem.

A mai útvonal

(Medesano, 13 km, 5:40 óra)

06.19 Csodaturmix

Jó kis napunk volt. Volt benne minden, akár akartuk, akár nem. A régi olvasók már tudják, hogy minden túrán eljön az a nap, amikor mértékkel fogyasztunk ennivalót,  rosszabb esetben innivalót is. Nos, a mai ilyen nap volt.

Klassz szállás, jó reggeli, 8 körüli indulás. Minden adott volt, hogy a nap is jó legyen. Végül is megkaptunk mindent az elmúlt 10 napból és ízelítőt a következő kb 10ből. Meg egy kis extrát.

Az emlékek felidézése: hegyen-völgyön, meredek lejtők és meredek kapaszkodók. Gyönyörű táj, ha éppen kiláttunk az erdőből, vagy egyáltalán fel tudtunk nézni a kidőlt fák kerülgetése közben. 

Az elkövetkezők megidézése: 14 km sík vagy lejtős terepen, végig aszfalt, vízvételi és kaja lehetőség nélkül. És tűző nap. Még szerencse, hogy idejében felöltöztünk. Nem elírás, valóban hosszú ujjú inget vettünk fel, abban nem ég le a karunk. Vízvételi lehetőségek nem voltak, vagy mi nem találtuk meg, úgyhogy a végére már a tartalék, általam vitt vizet is elfogyasztottuk. A célegyenesben végre találtunk egy kutat, amit majdnem kiittuk.

Ami a kaját illeti: ha nincs víz, akkor kaja biztos nincs. Az a fél alma, amit ma napközben ettünk, nem hiszem hogy pótolta volna az appom szerint elégetett 2700 kalóriát. (Az esti sör-pizza kellett az egyensúly javításahoz.)

,

És az extra: tegnap telefonon foglaltam egyházi szállást ma estére. A belga sráctól tudtuk, hogy a szállás a belvárosban, a templom mellett van. Nos, valóban így van, kivéve hétfőt.  Ma hétfő van. Két kilométert kellene vissza (!!!) sétálnunk, de a parókián a pap mondta, elvisznek minket kocsival. 6-ra kellett visszajönnünk, azóta várjuk a pakisztáni sofőrt. A pap többször jelezte, még 5 perc. Pillanatnyilag 18:48 van, es még mindig várunk.

Végül megérkezett a fuvar 18:49-kor. Kiderült, volt két zarándok a téren, őket vitte el. Darab, darab. De rendes srác volt, odafelé megálltunk egy pizzásnál, megrendeltük a vacsit (talán nem meglepő: pizza, sör) hazhozszállítással este nyolcra.  Így legalább nem kellett már a vacsoráért is gyalogolnunk.

Szóval végül minden megoldódik. Remélem ez holnap.is így lesz, mert pillanatnyilag nem tudom, hol fogunk aludni.

A mai útvonal

(Fornovo, 25 km 8:30 óra)

06.18 "Lefelé" a hegyről

Van azért minimum két tanulsága a mai napnak. Egyrészt ne jelentsek ki ex katedra dolgokat, amiben nem vagyok nagyon-nagyon biztos, mert az élet kapásból megcáfol. Másrészt kérd és megadatik.

Kezdjük a másodikkal. Panaszkodtam, hogy sehol egy zarándok. Ma tizeneggyel találkoztunk [a blog írást meg a szoba átvétele előtt kezdtem, közben már elfoglaltuk a szobát és az ablakból megláttam a tizenkettediket!] Ma másfélszer annyi, mint az elmúlt 9 napban összesen. Ebből eddig eggyel keveredtünk beszélgetésbe, ő három hónapja (!!!) jön Belgiumból. Ketten itt ülnek a szomszéd asztalnál, nem kizárt, hogy velük ma este még beszélünk. Mert szerintem ők sem mennek tovább, mivel zsák ledobva, bakancs helyett papucs van rajtuk. Ezt írhattam volna magunkról is, nem elfelejtve megemlíteni a kilátást.

És az ex katedra. Idézet a tegnapi bejegyzésből: "Mivel innentől alapvetően lefelé megyünk, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az idei magassági csúcsunk 1078 méter.". Reggel indulás után az út rögtön emelkedni kezdett, meg sem álltunk olyan 1100 méterig. Nesze neked lejtő meg csúcs! Majd rátromfolt meg egy keveset az élet. Az első 10 km után ugyanott jártunk, ahonnan elindultunk, már ami a magasságot illeti. Közben persze több mint 300 métert mentünk felfelé, ill. értelemszerűen ennyit lefelé. Szóval csak óvatosan a megalapozatlan kijelentésekkel!

Egy komolyabb település esett ma útba, de ott rögtön a vasárnapi mise előtt érkeztünk. Alig tudtunk leülni egy kávéra, tele volt a kávézó. Mise kezdetére kicsit kevesebben lettek, de így is nagy volt a nyüzsgés. Kihasználva a boltok nyitvatartását, vettünk gyorsan egy napszemüveget is, az enyémből kb a második napon kiesett a szárát tartó csavar, azóta holt teher. Optikust meg nem találtunk, úgyhogy maradt a vásárlás. Kellett is ma már rendesen, volt nyílt terep bőven. Szóval válogatunk éppen, mikor halljuk a szót 'timbro', ami pecsétet jelent errefelé. Ez volt a belga srác. Gyors információ csere (jó a vacsora a Cisa hágónál, működik a kis hajó a Pó átkelésnél) és ki-ki ment az útjára. 

Szóval jó kis nap volt, kellően rövid távval. Holnaptól nincs előre foglalásunk, úgyhogy ma még azt is rendezni kell.

Ja, a motorosok ma is az ablakunk alatt húznak el. 

Ez még napközben készült. 

Egyébként a szállás csúcs, igazi nagymosást (géppel!) csináltunk. Itt száradnak a mi cuccaink is.

A mai útvonal

(Cavazzola, 15 km, 6 óra)