06.20 Pihenő!

Kb félúton járunk,  távolságban mindenképpen: 12 napja jövünk (a maival együtt), van még 9. Távolságban a két érték 240 és 235 km. Megérdemeltünk egy kis pihenőt. Sokat látott olvasóim tudják, ez nem láblógatást jelent, csak egy gyógy távot. Ma ez mindent összeadva 13 km volt, sík terepen. Alig győztünk annyit pihenni, hogy ne érjünk célba túl korán.  És így is egy órája kávézunk, mert 3 előtt nem tudunk bemenni a szállásra.

Volt tervezve eredetileg is pihenőnap, de az az elképzelés szintjén teljes leállás lett volna, valamikor mostanában. De a tegnapi mizéria a szállással nagyon megkavarta a dolgokat. Csak egy kis ízelítő a dilemmánkból: Fornovo-Fidenza 35 km, nekünk egyben sok. Nosza rövidítsük le (van az útvonalban egy nagyobb kitérő, azt levágjuk), így 25 km. Szűken, de teljesíthető. A szállás "kiköltözött" a kertvárosba, ahonnan be kell jönni, +2,5 km, vagyis összesen 27,5.  Kell olyan 10% ráhagyással számolni, eltévedés, kerülő, bármi, azzal már 30 lenne, ami már túllépi a teljesítményünket. Megoldás: kicsit megyünk az eredeti úton, pihenőnapnak hívjuk és holnapra így marad 23 km. Nos, igy jártunk el: óránként szűk 2 km, sik terepen. Kihívás volt (mármint ennyire lassan menni),  de a sors, mint már annyiszor, besegített. Heti vásár volt Fornovóban, a kiindulási pontunkon.

Persze nehogy valaki azt gondolja, hogy tartósan egy dekával is nehezebb lett a hátizsákunk! Alapvetően csak nézelődtünk. Ha valaki volt már olasz vásárban, tudja miről van szó, ezek mindenhol egyformák. Ruha, cipő, bőráru, mindenféle csetresz és élelmiszerek zöldség, sajtok, hal, húsok nyersen és sütve. Minket főleg a sajt érdekelt, hiszen a híres Parmigiano Reggiano, magyarul a parmezán földjén járunk (meg a pármai sonka és a balzsamecet hazájában, de erről majd máskor). Az egyik árussal végül próbát tettünk. 

Kis darabot kértem, ő (szerencsére) kóstolónak értette a  kérésem, úgyhogy kaptunk mindketten egy falatot. Ez azért elég tömény volt (szerintem a 3-4 éves érlelési idejűből kaptunk,  annak nem kell hűtés, vihetnénk a hátizsákban). Kértem és kaptunk a fiatalabból.  Először egy kilós darabot ajánlott, de azt kicsit sokalltam. Mondtam legyen 200gr. Szó nélkül vette le a vákumfólia csomagolást, levágott egy darabot, a nagyobb részét rögtön visszafóliázta. Közben járt a szája, persze olaszul. Időnként a kolléganője kisegítette a "beszélgetésünket" egy-egy angol szó oda-vissza fordításával.Végül kértem még egy joghurtot is. Mikor mondtuk, hogy ez minden, még hozzácsapott egy adag ricottát is, csak úgy grátisz. Mondtam én, hogy jók az emberek! Vagy csak elnézőek azokkal, akiknek fura hobbijuk van 😀. A végére egészen feltorlódtak az emberek mögöttünk, de Erika szerint inkább élvezték a színjátékot, mint idegeskedtek. Valamivel később egy csendes, árnyékos lépcsőn fogyasztottuk el a szerzeményünket, sőt maradt még ebédre is, de ahhoz már kenyeret is szereztünk útközben. 

Közben már a szálláson folytatom. Nagyon jó kis egyházi szállás, sokáig úgy nézett ki, ketten leszünk csak. De betoppant egy srác, akit a pap (a hely gazdája) svájci gárdistaként mutatott be. Azt hittem valamit elértettem, mert annyira fiatalnak néz ki, de kiderült, hogy nem. Letudta a majdnem 2,5 éves szolgálatát, és most gyalog ballag haza Svájcba. Mondjuk az ő ballagása nekünk halálmenet lenne: az elmúlt 4 napi távunkat 2 nap alatt teljesítette. 

Csak poénból megkerestem a tavaly szeptemberi fotómat, ezt:

Kérdeztem, nem ő van-e rajta. Sajnos ekkora poén nem jött össze,  mindössze ismeri ezt a gárdistát. Mutatott ő is egy képet, amelyen a leszerelése kapcsán a pápával fogott kezet. Szóval nehéz unatkozni errefelé.

Pláne, hogy balga fejjel ránéztem az időjárás előrejelzésre. Nem fogunk fázni. Nagyon-nagyon nem.

A mai útvonal

(Medesano, 13 km, 5:40 óra)