És hogy mire alapozom ezt a "határozott" állításomat? A telefon GPS szerint eddig 265 km-t tettünk meg, 7660 m szintemelkedéssel. Kb ugyanennyi volt az ereszkedés is. A tervezett célig még hátravan 200 km, 372 (!!) m szintemelkedéssel. Kilométerenként nem egészen 2 méter. Ennél síkabb terep nem létezik. És majd pont ez fogja jelenteni a nehézséget is, ha a szimatom nem csal. De ez meg a holnap problémája.
Apropó, probléma. Tegnap kicsit elblogoltam az időt (van egy másik picike blog is az unokáknak), a vacsora hely messzebb volt. A lényeg: este 8 után jutott eszembe, hogy mára még nem foglaltam szállást. Sebaj, majd reggel. Tucatnyi próbálkozás és 2 óra után beletörődtem, hogy a mai esti pihenésünk meglehetősen bizonytalan. Több számot is próbáltam tárcsázni, de mindegyiken olasz géphang jelentkezett. Szóval úgy értünk be háromkor Fidenzába, hogy nem tudtuk, hol alszunk. Bő fél óra múlva már a holnapi szállásunkat is lefoglaltam. Helyesebben lefoglaltattam: a dómban rendezkedő embert kérdeztem a szállásról, ő megmutatta az információs irodát, ahol egy roppant segítőkész lány segített mindent lerendezni. Négykor már a hotelben voltunk, mert hogy bezárt a zarándok szállás tavasszal. Így megoldódott a süket telefonok rejtéje is.
A mai napba búcsúzóul becsempésződött még 370 m szintemelkedés, ami a napon mért 40 fokkal kombinálva elég gyilkos páros (a hőmérő a zsákon van, a fejem közelében.). Kezdtünk is izgulni, mikor nem tudtuk időben pótolni a vizet. Szerencsére csak egy rövidke kitérő kellett, ahol örömünkre csap helyett bárt találtunk. 1,5 liter jéghideg frizzante (nem, ez nem alkohol, ez szénsavas ásványvíz) percek alatt lecsúszott. A kávéval még turbóztunk magunkon egyet, nem is volt gondunk utána.
A bár tulaj nagyon vidám ember volt, roppant megörült nekünk. Külön kis statisztikát vezetett róla, hogy ki honnan származik, milyen kiindulási és célállomás között gyalogol. Nézegettem, mert volt mit. Előttünk idén már 283 bejegyzés volt, az első februárban. Az utolsó másfél oldal bejegyzéseinek olyan 10%-a igazi hosszú távú gyalogló volt: Canterburyből, Hollandiából, Belgiumból indultak Rómába. Voltak még ausztrálok, amerikaiak, franciák, németek, svájciak. De magyarok mi voltunk az elsők, soha magyar nem vetődött még erre! Ahogy a tegnap esti szálláson sem járt még korábban senki kishazánkból.
Erről megint eszembe jutott valami: reggel egy időben indultunk volt svájci gárdista halótársunkkal. Megcsodáltuk a túrabotját, amin volt két szalag. Kiderült hogy az egyenruhájából (bár talán inkább avval megegyező anyagból) készültek. Mindig azt hittük, hogy ez valami vékonyabb, kellemes anyag. Hát nem az, hanem vastag posztó, vagy ilyesmi. Kár hogy nem fényképeztem le.
Fotókból sajnos egyébként is gyengébben állok. A hatalmas nyílt terek kevesbe fotogének, de azért majd igyekszem.
(Fidenza, 24 km, 7:45 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése