2023. június 17., szombat

06.17 Újra csúcson

Alig pár nap után újra csúcsra értünk. Sőt, túl is szárnyaltuk az előzőt olyan 40 méterrel. Mivel innentől alapvetően lefelé megyünk, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az idei magassági csúcsunk 1078 méter.

Eléggé tartottunk ettől a naptól, mert 250 méterről indulva kellett eddig felkapaszkodnunk. Az elkerülhetetlen lefelé meneteket is beszámítva így a teljes emelkedés a hivatalos úton 1400 méter. Sok. Úgyhogy alternatív útvonalat készítettem. Ezen kimaradt egy köztes csúcs megmászása, így végül az egész napot megúsztuk bő 1000 méter szintemelkedéssel és szűk 21 kilométer távval. Azért ez sem kevés, meg is dolgoztunk vele rendesen: korai indulás, haladós tempó a táv első, aszfaltos felében. 
Jött egy rövid pihenő, majd a kemény rész: 4,5 km alatt közel 600 m felfelé, elég barátságtalan terepen. 

De felértünk, és ez lényeg! 
Innen kezdve már lazáztunk, két hosszú pihenőt is tartottunk. Ennek ellenére túl korán értünk a szállásra, most épp arra várunk, hogy valaki ideérjen és be tudjunk menni.

Meglepő egyébként, hogy mennyire kihalt az út. Az nem lepett meg, hogy a mellékúton egy hét alatt 4 hátizsákossal találkoztunk, de hogy ehhez a főúton is két nap kellett, az nagyon. Tavaly naponta egy tucat, vagy még több szembe jövő volt. Végülis nem baj, könnyebb szállást találni. 
Amennyire nincs gyalogos, annyira sok itt a Cisa hágónál a motoros. Nincs autó forgalom, kanyargós, jó minőségű az út. Gyors forgalomszámlálás alapján (5 perc, felfelé 8, lefelé 19, szgk 2) óránként nagyjából felfelé 100, lefelé 230 motoros megy el, autó 25. Remélem sötétben már nem nyomják, mert a szállásunk pont az út mellett van.
Majd elfelejtettem egy fontos dolgot: a Cisa hágónál ma kiléptünk Toscana területéről.  
A tavalyi napokkal együtt összesen 21 napot gyalogoltunk itt, nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legjobb 21 nap volt a gyaloglásaink közt. És hogy kivel vetekedik az elsőségért? Egyértelműen Umbriával. Az Assisi előtti-utáni napok nekem nagyon bejöttek.


(Cisa hágó, 21 km, 8:45 óra)



2023. június 16., péntek

06.16 Másolat

A mai nap szinte lemásolta a tegnapit. Kicsit rövidebb idő alatt valamivel többet mentünk, köszönhetően a kisebb szintemelkedésnek és annak, hogy elértük a gyalogos "autópályát", a Via Francigena-t.

De mielőtt bármit is mondanék, meg kell említenem a tegnapi szállásadónkat. Este még kicsit beszéltünk a fia közvetítésével, persze szóba került a Camino, meg hogy mi már voltunk ott, ill. megmutattam a blog térképét a korábbi útjainkkal (ha nem mobilon olvasol, akkor te is meg tudod nézni, itt van jobbra a link). Elég hosszú már a bejárt rész, úgyhogy néztek nagyot. Hogy ennek vagy megnyerő személyiségünknek (😉) köszönhető, reggel fizetni akartam az étkezéseket (volt reggeli is), de nem engedte. Megint egy nem várt ajándék egy vadidegen embertől. Nagyon jólesett. 
Ebből a környezetből indultunk, majd egy kihalt, igazi aszfaltos úton telt az első óránk, volt idő merengeni a történteken. Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy megérkezzünk a Via Francigena útvonalához, amin tavaly Rómától Luccaig mentünk. A tervek szerint innentől egészen Svájcig követjük majd a nyomvonalát.
Kicsit előreszaladtam a tervek és az álmok világába, vissza a mai naphoz. 
Tehát volt dzsungel, de csak mutatóba. Volt erdő, kellemes, hűvös. Volt csúszós kő, ami szárazon jól járható. Volt eső, jelzés értékű. Volt aszfalt, na az néhol kicsit forgalmas volt. És viszonylagos újdonságként volt sík terület és meleg. Ezekről szerintem pár nap múlva unalomig fogtok hallani. De előtte még át kell jutnunk a hágón. 

És ami igazán más volt tegnaphoz képest, azok a városok,  városkák.




Befejezem, mert egy jó darabig tudnám még folytatni de a szállásról még nem is szóltam. Ma, idén először egyházi szálláson vagyunk. Nagyon előszezon van még, talán ha 2-3 ember van rajtunk kívül. Pontosan nem tudom, mert külön 2 ágyas szobát kértem. Minden korrekt, miénk a szoba, fürdőszoba a folyosó végén, ami ebben a kategóriában normális. A mosás utáni teregetés a panorámás teraszon tehető meg. 
Ok, nem ez a legszebb része a városnak, de arrafelé túl magasra nőttek a fák.
Egyetlen apró szépséghiba, hogy a szobában a két ágy egymás felett van. Úgyhogy ma mászhatok fel az emeletre.

A szállással szemben a vacsora extra lett. Az előétel fotó sajnos elmaradt, mire észbe kaptam, megettük. De a két főételt már sikerült megörökíteni. Igazából nem tudom a nevét, ami biztos, hogy az a korona szerű az rántott cukkíni virág, és szarvasgombát kaptunk rá. Mindkettő helyi specialitás.
(Pontremoli, szűk 26 km, 8:10 óra)



2023. június 15., csütörtök

06.15 Egyensúlyba kerültünk

Amennyire zavaros és őrült volt a tegnapi nap, annyira nem történt gyakorlatilag semmi ma. Egy kivétellel: az eddigi legtöbbet ma mentük.

Persze a környezet, vagy ha úgy tetszik, a diszlet nagyszerű volt, de az erdei utakról többnyire ezt nem láttuk. Dzsungelharc (szeder és társai) alig, csúszós, bokatörős köves út alig. Egyszer lett volna, de 50 m után visszafordultunk, és az alternatív aszfalton mentünk. Nagyon lefárasztott minket a tegnap, össze kell magunkat szedni szombatra, ott nagyon sokat kell majd kapaszkodnunk.



A ma esti szállásunk megint egyedi lett, pedig "csak" Airbnb. Egy buddhista nagymama (nem látszik rajta), egy 200 m2-es, egy légterű házban. Kértük, hogy csináljon nekünk vacsorát. Minden ujjunkat menyaltuk.




(Corvarola, 25 km, 8:30 óra)

2023. június 14., szerda

06.14 Minek nevezzelek?

Nem is tudom, hol kezdjem. Ennyire gyötrelmes napunk már régen volt. 22 km 9 óra alatt. Összehasonlítás képpen kb 27 km lenne a normális. Pedig nagyon jól indult a nap.

De előtte szokás szerint pár gondolat erejéig hagy térjek vissza a tegnap estéhez. Ott zárult a tegnapi beszámojlónk, hogy a bárban ragadtunk. Az eső olyan két óra után csendesedett annyira, hogy a vissza útra gondhattunk. Elkezdtünk készülődni, mert azért még esett: nadragszár lecsatol, dzseki felvesz. És mint már annyiszor a túráink során, megint csalódtunk az emberekben - természetesen pozitívan (egyetlen negatív élményünk volt, de az csak a szabályt erősítő kivétel). A bár tulaja-pultosa visszahozott minket kocsival a szállásra. Persze nem kért érte semmit. A szálláson meg várt minket a megrendelt vacsora, messze bőségesebb a vártnál. 
Az egyetlen meglepetés a tojás volt, ugyanis mi főtt tojásra tippeltünk. Szerencsére sikerült megmenteni az elsőt a feltörés után, így semmi akadálya nem volt egy finom ham and eggsnek. És mindez nagyon baráti áron.

A reggeli hasonló volt (ezen azért nem lepődtem meg 😀), kiegészítve joghurttal, cappuccinoval, gyümölcslével. Habzsi-dőzsi ezerrel. És közben a kilátás...


Indulás után először "felszaladtunk" a szomszédos csúcsra,  olyan 1030 méter magasra. Megszereztem a mai pecsétet, mert az kell. És innentől már csak ereszkedni kell, keveske emelkedéssel - gondoltam. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Egy borzalom volt lefelé, inkább túlélő túra, mint zarándoklat, a lábam még mindig zsibong. És ez a legkevesebb. A kronológiát mellőzve az események:

Két patakon kellett átkelnük köveken lépdelve. Az elsőnél Erika megcsúszott, elesett. Láb kékült (mint este kiderült), hüvelykujj a bal kézen fáj, nehezen tud fogni. Pozitívum (mert annak mindig kell lennie): nem szánkázott le a vízeséssel a hegyoldalon.
A második pataknál bakancs le,  nadrág feltűr, átkelés, lábat nadrágszárba megtöröl, bakancs vissza. Pozitívum: ha itt esik el egyikünk, akkor sokkal nagyobbat szánkázott volna lefelé. Szépen ki volt vájva az út.

Csúszda lefelé lépten nyomon. Ezt úgy kell elképzelni, mint Pesten a macskaköves utat, csak kisebb és szabálytalanabb formában. Gyalogosnak jó lesz - ha nem nedves. Mivel egy hónapja minden nap esik, ezért nedves. Jégpálya ingyen.  Iszonyat fárasztó kilométereket megtenni ezeken.
Fakitermelés folyamatban. Gépet otthagyjuk, a fát szintén. Kerülőút nincs, juss át a csúszós fákon, ahogy tudsz.

És akkor ráadásként ott a dzsungel. Eddig nyírták a füvet (mintha erről már írtam volna). Nos errefelé nem ez a módi. Nincs fűnyírás, nincs útvonal karbantartás. A szeder imádja ezt a helyzetet. És izgalmas, mikor 50 cm széles a gyalogút a hegyoldalban, amiből 60 cm a bozót. És az út mellett 1-10 m mély lejtő, rossz esetben szakadék. Vajon jó helyre lépek?

Kihagytam még valamit? Ja igen, az időjárás. Mikor felfelé kellett mennünk (volt ilyen is), még csak ijesztgetett. Kis csöpörgés, semmi komoly (ez volt a pozitívum). De lefelé úgy igazán belekezdett. Szegény bakancsaink újsággal teletömve várják a regggelt, a kiszáradást.
Na most a fentiekből véletlenszerűen válasszon ki mindenki párat. Önmagában elég. Mi mindet átéltük ma. Félreértés ne essék: mi (én) választottuk ezt, és én semmi pénzért nem engedném el ezeket az élményeket (Erika szegény meg jön velem). Csak ma kicsit sok volt együtt. 
Azért ne búcsúzzunk haraggal, nézzétek meg a mai szállasunkon az ágyat.


(Fivizzano, 22 km, 9 óra)

2023. június 13., kedd

06.13 Felértünk!

Napok óta nézem az időjárás előrejelzést. Nem sok jóval biztatott, esőt ígért mára, pedig az eddigi legtöbbet kell felfelé mennünk. Részben megfelelt a nap a várakozásoknak.

De még  a mai napi történések előtt pár szó a tegnap estéről. A házigazda által ajánlott étterem zárva volt, szerencsére volt egy másik is, méghozzá nyitva. A kilátás verhetetlen, a pizza finom volt. Kell ennél több?

A szállásra visszaérve a házinéni fogadott és felajánlotta a nagymosásunk megszárítását. Éltünk vele, így este 10-re minden száraz és meleg volt. 

Reggel korán indultunk, a bárban elfogyasztott capuccino-croissant után, negyed 8 felé már úton voltunk. 

Napközben semmi extra nem volt: hidak, kilátás, öreg települések. 


Na jó, beismerem : bőven volt mit csodálni. És néha próbáltunk levegőt venni. Nem feltétlen csak a látnivalók miatt, hanem mert néha nagyon durván kapaszkodtunk felfelé, összességében több mint 800 métert.

Korai kezdés, igyekezet: alig múlt 2, már megérkeztünk a szállásra, ami elég jó. A kilátás meg verhetetlen.

Sajnos kaja, kávé, esetleg egy-két pohár bor nincs a közelben, ezért messzebb kellett ezekért sétáltunk. Kaja itt sem volt (rendeltünk telefonon a szállásadónknál), de közben leszakadt az ég. Gyaloglás közben megúsztuk, most már egy órája várjuk, hogy vissza tudjunk menni vacsorázni. Bár a vörös bor nem rossz. 😀 
És legalább a blog is elkészült. 

A mai útvonal
(Giuncugnano, 18 km, 7:15 óra)





2023. június 12., hétfő

06.12 Először hátizsákkal!

A jelenlegi túránkon ma először mentünk hátizsákkal! Illetve nekem már volt ízelítő, mert eddig is vittünk vizet, esőkabátot, inget, ilyesmiket. De ma már nem volt felmentés, nagyjából mindenki viszi, ami az övé. Kivéve a mosószer, az elsősegély felszerelés, a vészkaja, és a víz is nálam fogy el később. 

Szerintem egész jól sikerült a premier. Reggel a szokásos vasútállomás-bár kombóval kezdtünk, természetesen csak kávé és kaja volt a menünk. Utána egy 2-3 km-eres sík terep, majd jött a hegy. 2 km-eren 200 m emelkedés. Nem értünk rá a hátizsákkal foglalkozni, a kapaszkodás minden energiánkat lekötötte. Fotózni azért próbáltam néha. 

Felérve egy tempomhoz, jöhetett a pihenő. Meg annak vizsgálata, mennyit megyünk még felfelé. Szerencsére találtunk egy  alternatívát, igy a további csúcs mászást el tudtuk kerülni. Ezen felbuzdulva már a holnapi napot is nézegettem, mert elég cudar idő is lehet holnap, gyorsítanunk kellene, ill. minimalizálni az erdei utakat. Nem szeretem az aszfaltot, de sokkal jobb, mint vízmosásban csúszkálni zuhogó esőben. 
A nap második fele már barátságosabb volt. Mentünk egy darabig egy tó mellett.  Sajnos a tó már csak a térképen szerepelt. A képen az ott egy stég.
De volt azért szebb latnivalo is:
Ma egyébként óriás mázlink volt. Alig múlt fél 3, mikor megérkeztünk a mai szállásra. Háromkor már ömlött az eső. 
Jó kis szállás egyébként, klassz kilátással. Már ha éppen nem esik.


A korai érkezés örömére nagymosást rendeztünk, reméljük reggelig megszárad.


(Villetta, 19,5 km, 6:40 óra)