Reggel természetesen időre mentünk az állomásra. Mit mondjak, nem volt tolongás. Egy megálló és irány a tegnap délutánról már ismert bár. Mielőtt bárki megszólna minket, a menü cappuccino és croissant volt. Nagyon kellemes társaság volt a szomszéd asztalnál.
Egy rövid gyaloglás és visszaugrottunk az időben pár száz évet. Jól bebarangoltuk a várost (Ghivizzano), mielőtt tovább álltunk volna, de megérte.
Ezután le-fel mentünk, elszórt házak között vagy erdőben. Ismerős feladat. Két dolog volt említésre méltó:
Lakott területek közelében az út gyönyörűen karbantartott, pedig kb. a madár se jár erre. Ugyanis - ha még nem mondtam volna - mi most (még) nem a Via Francigena gyalogos főúton megyünk, hanem egy kevésbé felkapott oldalágán, a Via Volto Santo-n. Hogy miért? Véletlenúl találtam rá tervezés közben, és nagyon megtetszett. Nem forgalmas, és a főútnál sokkal természetközelibb helyeken megy. Igaz, kissé dimbes-dombos, de ingyen kevés dolgot adnak. Pár nap múlva azért majd becsatlakozunk a főútvonalba. Bár lett volna még egy oldalág később is, de az már sok lett volna a jóból. Majd legközelebb 😉.
A másik említendő dolog egy viszonylag rövid, de annál keményebb szakasz volt. Gyakorlatilag a víz elmosta az ösvényt és az így keletkezett vízmosásban kellett felfelé kapaszkodnunk. És tényleg meredek volt: kevés alkalommal van sorozatban több hajtűkanyar egy gyalogútban. Itt volt.
De felértünk Barga-ba, és megleptük magunkat egy jól megérdemelt ebéddel.
(Segítségkeppen: gnocci és carbonara spagetti)
Meg persze szereztem pecsétet is, bár csak az étterem bélyegzője volt nekik. De csak azt tudom mondani, amit egykor a velencei Szent Márk bazilika sekrestyésének, aki megjegyezte, hogy sok az éttermi pecsét és kevés a templomi: az éttermek nyitva vannak, de a templomok zárva.
Ebéd után felmentünk a helyi dómba. Nos, ez nyitva volt, szerencsére. Nekem egyszerűségében nagyon tetszett, 8-900 év alatt sem sikerült elrontani.
Kifelé jövet ez a kép fogadott minket:
Talán nem meglepő, de nem indultunk el azonnal, hiába vezetett innen már lefelé az út. Végül nem jött el a városig a vihar, így elindultunk. Persze jo lett volna hátrafelé is nézni, talán akkor nem kellett volna egy üzlet bejáratánál töltenünk úgy negyed órát, ahova a hátunk mögül támadó eső elől húzódtunk be.
Holnap jön a puding próbája: teljes menetfelszerelésben vágunk neki a távnak. Erika olyan 8, én olyan 12 kilóval. Este beszámolok majd a tapasztalatokról!
(Barga-Gallicano, 16 km, 6:50 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése