06.10 Egy kellemes nap

Mielőtt a mai napról írnék, néhány szó a tegnap estéről. Gyönyörű posztot írtam, tele nagyszerű fordulatokkal - majd egy szerencsétlen mozdulat miatt az egész ment a levesbe. Jó pár vérnyomás csökkentőt be tudtam volna szedni érdemi eredmény nélkül. A telefont csak azért nem vágtam a falhoz, mert minden tudásunk ebben van: szállások, útvonal, pénz, repjegy hazafelé. Úgyhogy inkább újra írtam az egészet. Persze már sokkal gyengébb lett, az útvonal sem került ki, ezt most pótoltam. 

Ma remélem már gond nélkül elkészül a poszt. Persze ez sem volt sima ügy: jelenleg egy bár teraszán pötyögök, várva a vonat indulást (még egy óra). Most is lehetnék mérges, mert simán elértük volna az előző vonatot, csak benéztem a menetrendet. Nem árt, ha az ember tudja, hol van, és nem egy másik település menetrendjét nézi. Bár végülis ugyanezt tenném a szállásunk közelében is: egy sör mellett blogolnék. Mindent az olvasókért!

De ne feledkezzünk meg a mai napról sem. Reggel elértük a vonatot, és ott folytattuk, ahol tegnap befejeztük. Egy óra sík terepen, a folyó közelében. Klassz volt, bár minden csupa víz volt, gyanítom esett éjszaka. Apropó eső: az összes előrejelzés egyetértett egy dologban: ma megázunk. A kérdés csak annyi volt, hogy mennyire.  Jelentem, nem lett igazuk. Dél körül, mikor elértük a mai legmagasabb pontot, rákezdett, de az erdőben ennek nem sok hatása volt ránk. Mikor nyílt terepre értünk, elővettük az eső dzsekiket. Ettől úgy megijedt természet anya, hogy még esni is elfelejtett. Cipeltük végig kézben a kabátot, hátha meggondolja magát, de nem igy történt. 

De vissza a folyóhoz! Egy óra után elértünk egy települést (Borgo a Mozzano), ahol gyorsan szereztünk egy pecsétet. Igen, itt is erre hajtok, mert kell. Egy hét múlva szükség lehet rá, mikor Pontremoliban megszállunk a barátoknál, nem kockáztathatok. Szóval pecsét, utána híd látogatás. A vonatról már láttuk, de ezt élőben is meg kellett nézni. Nem áradozok, mindenki döntse el maga, megérte-e az egy kilométeres kitérőt (szerintem bőven).

És még csak ez után jutottunk hozzá a reggeli capuccinónkhoz. De kellett az ösztönzés, mert ezen kellett felmásznunk.

És utána még sok kilométeren keresztül mentünk felfelé, hogy elérjünk egy várat, ill. a romjait. Megint kommentár nélkül, csak beszéljenek a képek.

Végül még egy dolog, ha már természet anyát emlegettem: a virágok es ezzel szoros kapcsolatban az illatok. Helyenként már szinte bódító az illat, amit itt nem tudok átadni. De a képek valamennyit talán érzékeltetnek belőle. 

 A mai útvonal

(most már tudom: Ghivizzano-Coreglia, 5:40 óra,  16 km)