06. 30 Célbaértünk!

Immár hivatalosan is elértük a célunkat, Vercellit. Az idei terv ezzel kipipálva!

Reggel mindketten felébredtünk még a "vekker" csörgése előtt. Ha már így alakult, mire várjunk? Kicsit belehúztunk és fél 7 előtt már a vasútállomáson voltunk. Az olasz vasút majdnem megtréfált minket, mert a hangosbeszélő valamit bemondott, aminek hatására a vonatpótlóra várakozók szétszéledtek. De aztán kisebb késéssel előkerült egy busz, meg a szétszéledt várakozók egy része, igy azután egy-kettőre visszajutottunk a tegnapi célállomásra, Palestroba. Egy szokásos cappuccino-croissant reggeli, majd vettünk egy közeli automatánál 5 cent/liter áron hűtött vizet (nagy találmány, sokféle találkoztunk már ezzel az olaszoknál), és a hétórai harangozás közepette már útra is keltünk, ismerős környezetben. 

Egyetlen újdonság volt a mai napban a megszokott elemek (rizs, rizs, rizs, ... kukorica, gát) mellett: egy lezárt híd. Bár ilyenen is keltünk már át: még Róma felé menet egy földrengés miatt lezárt hídon, ill. tavaly egy másikon. Ebben most az volt az újdonság, hogy ötletem sem volt a kikerülésére. Nem mintha sok energiát fordítottam volna az alternatíva keresésére: jobbra, balra benéztem a csatornába, sehol semmi. Akkor átkelünk. A vas hosszanti gerendák egészségesnek tűntek, a kereszt fa gerendák már kevésbé. Szoval ezekre figyelve baj nélkül át tudtunk kelni.

Nem volt nagy táv, friss volt az idő, szépen haladtunk. Még fél 10 sem volt, mikor elértük Vercellit. Megcsináltuk!

Rövid séta a városközpontig, ahol meg 3/4 10 előtt kikapcsoltam a GPS-t, ezzel befejezettnek tekintve az idei utunkat.

Persze pecsétet meg kellett szerezni, bár most már csak a saját kedvemért. Telve optimizmussal a pecsételő helyen beszereztünk egy új füzetet is, mert a mostani betelt. Az utolso bejegyzések egyébként így néznek ki:

A városban heti piac volt, így be tudtuk szerezni az ünnepi ebédet is. Fehérje tál lett, elsősorban csirke hússal. Többségéről fogalmunk sincs, mi. A gombócokat pl úgy kértem, hogy azokból mindegyikből kérünk kóstolónyit (közepén az aperol spritz és vörösbor 😀)

A gombócok felvágva talán többet mutatnak:

És a desszert

Este pakolás, reggel Milánó, holnap estére pedig már a saját ágyunk vár ránk.

Szándékaink és reményeink szerint jövőre innen folytatjuk a Szent Bernát hágó és Genf felé. A pecsétgyűjtő már megvan hozzá.

A mai útvonal

(Vercelli, 11 km, 2:40 óra)

06.29 Már majdnem...

Már majdnem beérkezünk a célba, Vercellibe. Fizikailag már a városban vagyunk, de holnap még visszamegyünk Palestroba, és gyalog is megtesszük az utolsó 11 km-t. 

Erre a csavarra azért volt szükség, mert az időjárás előrejelzés egészen ma délig több, mint 20 mm esőt jósolt holnapra. Az biztos bőrig áźást jelentett volna, igy legközelebbre (jövőre) maradt volna ez a kis táv. A pillanatnyi állapot az eső szempontjából 0-10 mm, az is inkább délután. Ezt már megkockáztatjuk.

Tegnap este eléggé kirúgtunk a hámból, hiszen Mortaraban, a liba városában aludtunk (egyetlen libát sem láttunk még egyébként)

A szállásunk egy nagyon kedves hölgy egyik szobájában volt, ő javasolt egy éttermet,  de ott nem volt szabad asztal. Így a második javasolt helyre mentünk. Isteni vacsora volt:

Itt minden liba alapú: füstölt mell, felvágottak, krém...

Természetesen rizottó 

Malac és spenót

Cserébe ma este szendvicset ettünk. Meg kell tartani az egyensúlyt! 

A mai menetben nagy izgalom nem volt - leszámitva az utolsó 2 km-t. Rizsföldek végeérhetetlenül, széles utak. 

Majd pár lépés alatt dzsungelharc: a kijelölt úton nem lehet menni a szedertől, be kell menni a búzatáblába, letaposva a vetést (nem mi kezdtük, már így találtuk). Mikor kikeveredtünk innen, jött egy félig a csatornába csúszó töltés, majd egy keskeny híd szerű valami. Itt ki volt feszitve kötél, de az egy gyereket sem tartott volna meg. 

Majd hirtelen vége a megpróbáltatásoknak, és a szokott úton elértük Palestrot. 

Persze itt is jutott egy kis izgalom: kereszteztük a főutat, átsétáltunk a falun, a vasútállomásra. Volt időnk bőven. Ahogy azt mi elképzeltük! Ugyanis a sínek közepén egy hatalmas beton kocka volt, hogy a vonat meg véletlenül se tudjon tovább menni, mivel felújítják a vágányt. Ok, de honnan indul a pótló busz? Egy úr kisegített: természetesen a falu túloldalán, a főútról. Nyomás vissza! A megállót semmi nem jelölte,  úgyhogy újabb segítség kérés, aminek nem akartam hinni: a gyalogátkelő előtt! Ahol szigorúan tilos még csak gondolni is a megállásra. De ez volt a valóság, sőt végül a gyalogátkelőn magán állt meg a pótló busz!

De még nem volt vége a napnak! Az apartman megküldte a címet és hogy hol lehet a kulcsot felvenni. Ezek távolsága jellemzően 0 méter: vagy vár valaki a kulccsal, vagy kódos kulcstároló, vagy max pár 10 métert kell érte menni. Az évek során sok-sok tucat bérlést megejtettünk már. Most azt hittem, rosszul látok és eltévedtünk: a kertvárosias környezetben levő lakás kulcsa a belvárosban vehető át. Oda-vissza majd 2 km gyalog. Mivel telefonon is megerősítették a dolgot, nem maradt más hátra, mint Erikát a zsákokkal hátrahagyva, gyors menetben lenyomni ezt a kis túlórát.

Holnap remélem kevesebb izgalom és még kevesebb eső jut majd a befutónkra.

A mai útvonal

(Palestro, 25 km, 7:30 óra)

06.28 Ismétlés

A tegnapi nap másolata volt a mai: csatornák, megművelt földek, de már csak rizs, kukorica, és némi szója, végeláthatatlan mennyiségben. 

Annyra ismerős volt a terep, hogy összesen sem csináltam 20 képet ma.

Ha a képen valami zöld és nem fa, akkor ha kisebb, akkor rizs, ha nagyobb, akkor kukorica. Ennyi.

De jó volt, hogy nem volt annyira meleg, a táv sem volt sok. Igaz, bár sem volt, így kénytelenek voltunk gyógyszertárból ebédelni. Nem kell megijedni, a vízhólyagokat leszámítva, semmi bajunk. De dél körül a térkép egy településen bárt jelzett, ami zárva volt. Ellenben volt nyitva gyógyszertár, ahol lehetett energia szeletet venni. Ez lett az ebédünk. 

A holnap, de még inkább a holnap után izgalmasnak igérkezik. Holnap várhatóan kicsit lehűl a levegő, felhős lesz az ég. Ez még nem vész, sőt! Holnapután ellenben eső eső hátán. Szép búcsúzóra készülhetünk.

A mai útvonal

(Mortara, 21 km, 8:00 óra)

06.27 A semmi közepén

Ma nagyon rövid leszek, mert későre jár (elmúlt 6 óra), mosunk, szóval teregetni is kell, útvonal ütemezést is át akarjuk gondolni. Mindehhez teljesen elfáradtunk. 

Szóval ma visszatértünk a hátizsákhoz és a meleghez. Kegyetlen páros, csak tegnap megfeledkeztünk kicsit róla. 

Gyönyörű útvonal volt reggel Páviából kifelé jövet: folyópart, árnyék, zöld mindenfelé. És új (szerencsére csak átmeneti) társunk, kismillió szúnyog. Imádok ilyen helyen Erikával menni, mert mellette engem szinte észre sem vesznek.

Egész nap egyébként csatornák mellett mentünk. Az Appenineket már, az Alpokat még nem látjuk, montha az Alföld közepén lennénk. És természetesen rizsföldek, amerre a szem ellát. 

Alapvetően rizs, kukorica, szója földek mindenfelé, esetleg nagy ritkán gabona. Tényleg nagy bajban lesznek, ha a Pó nem ad majd elég vizet, mint pl tavaly. 

Ma egy egyszerűbb, de saját szálláson vagyunk. Csak az ágyak furák, de tudunk mosni, talán az utolsót hazautazás előtt. Merthogy már csak olyan 55 km van hátra a kitűzött célig. Kis izgalom, hogy jön az eső.

A mai útvonal

(Garlasco, 27 km, 9:30 óra)

06.26 A leghosszabb nap

Hosszú volt a mai nap, nagyon hosszú. Reggel 6 előtt indultunk el a szállásról és 12 óra múlva értünk vissza.

Ugye ma zsák nélkül mentünk. Pontosabban Erika ment zsák nélkül, én olyan 3-4 kg ellensúlyt azért vittem: kis hátizsák, víz, eü felszerelés, bicska, töltő, stb. Reggeli a pályaudvaron, de még itt is finom volt a capuccino és a croissant. 

Kicsit késve érkezett meg a vonat a célba, mert a szembe jövőt várta az egyik állomáson. De így sem volt még fél 8, mikor elindultunk. És repültünk. Nem néztem vissza a többi napot, de mozgásban napi átlagban 4.8 km/óra tőlünk kimagasló teljesítmény. 

Ráadásul az első két óra a gyaloglók paradicsomában vitt: árnyék  vízpart, nem aszfalt. 

De a nap többi részében  is jók voltak a feltételek: mindenből kaptunk, de semmi nem volt kirívó. Sőt! Megmutatták, hogy lehet gyalogutat és fasort jól telepíteni.

Volt pihenő usb töltővel

Volt hideg víz, amiről persze elfelejtettem fényképet készíteni. De a lényege egy víz automata, ahol pár centért lehet jéghideg sima vagy szénsavas vizet tölteni pl. a kulacsba. A helyiek, akik sorban álltak vízért, nemhogy előre engedtek minket, hanem még fizetni sem engedtek. Nem nagy pénz, de a gesztus jól esett.

Hasonlóképpen kedvesek voltak, mikor az ebédre való szendvicset megvettük az egyik boltban. 

És amikor a célba érve pecsétet kerestem, egy hölgy 3-4 telefont is intézett miattunk, csak nehogy pecsét nélkül maradjunk. Szóval ismét nem csalatkoztunk az olaszokban.

Apró szépséghibája a napnak, hogy megszületett az első vízhólyagom. A 18. (!!!) napon. Már azt hittem, megúszom, de valahol a lelkem mélyén azért már számítottam rá. Nem komoly, pl sehol nem vagyok Erika gyűjteménye mögött. 

Paviában még volt arra is erőnk, hogy néhány templomot is megnézzünk. Csak jó pár száz évesek, szóval semmi extra 😀

A mai útvonal

(Pavia, 30 km, 8:50 óra)

06.25 Vasárnap, pihenőnap

Ahogy tegnap írtam ma "munka " után vonatoztunk Paviaba, ahol sikerült szállást szereznem. Úgyhogy alig múlt dél, de mi már a légkondicionált vonaton ültünk 17 megtett kilométerel a hátunk mögött. 

A reggelünk csendesen telt, izgalmat csak az hozott, hogy nem volt nyitva a bár még 3/4 7kor sem (este 6:30-t mondtak nyitásra). Már éppen az eljövetelen törtük a fejünket, mikor felhúzták a rolót és kitárult a csodák bárja: capuccino, croissant, szendvics.

Majd folytatódott a csoda: egy óra aszfalt nélkül, tekintélyes mennyiségű árnyékkal. 

Aztán persze visszaállt a világ rendje a meleggel, az árnyékot alig adó fasorral és az alacsonyan szálló motorosokkal.

(a nap a kép bal oldaláról fog sütni később)

(motocross pálya mellett jöttünk el)

Paviaban azért még tettünk pár kilométert, csak hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból. A vártnál sokkal nagyobb város, a dóm megdöbbentő volt. Kívülről is tekintélyes a mérete, de kicsit olyan omladozó, máladozó (képennem látható). Bentről azonban hihetetlen.

Holnap hajnalban könnyített felszereléssel vissza a mai végpontra, hogy gyalog is elérjük a várost. Hosszú nap lesz, de kis zsákkal talán mégis könnyebb lesz. 

A mai útvonal

(Santa Cristina, 17 km, 4:45 óra)