A reggelünk csendesen telt, izgalmat csak az hozott, hogy nem volt nyitva a bár még 3/4 7kor sem (este 6:30-t mondtak nyitásra). Már éppen az eljövetelen törtük a fejünket, mikor felhúzták a rolót és kitárult a csodák bárja: capuccino, croissant, szendvics.
Majd folytatódott a csoda: egy óra aszfalt nélkül, tekintélyes mennyiségű árnyékkal.
Aztán persze visszaállt a világ rendje a meleggel, az árnyékot alig adó fasorral és az alacsonyan szálló motorosokkal.
(motocross pálya mellett jöttünk el)
Paviaban azért még tettünk pár kilométert, csak hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból. A vártnál sokkal nagyobb város, a dóm megdöbbentő volt. Kívülről is tekintélyes a mérete, de kicsit olyan omladozó, máladozó (képennem látható). Bentről azonban hihetetlen.
Holnap hajnalban könnyített felszereléssel vissza a mai végpontra, hogy gyalog is elérjük a várost. Hosszú nap lesz, de kis zsákkal talán mégis könnyebb lesz.
(Santa Cristina, 17 km, 4:45 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése