2023. június 10., szombat

06.10 Egy kellemes nap

Mielőtt a mai napról írnék, néhány szó a tegnap estéről. Gyönyörű posztot írtam, tele nagyszerű fordulatokkal - majd egy szerencsétlen mozdulat miatt az egész ment a levesbe. Jó pár vérnyomás csökkentőt be tudtam volna szedni érdemi eredmény nélkül. A telefont csak azért nem vágtam a falhoz, mert minden tudásunk ebben van: szállások, útvonal, pénz, repjegy hazafelé. Úgyhogy inkább újra írtam az egészet. Persze már sokkal gyengébb lett, az útvonal sem került ki, ezt most pótoltam. 
Ma remélem már gond nélkül elkészül a poszt. Persze ez sem volt sima ügy: jelenleg egy bár teraszán pötyögök, várva a vonat indulást (még egy óra). Most is lehetnék mérges, mert simán elértük volna az előző vonatot, csak benéztem a menetrendet. Nem árt, ha az ember tudja, hol van, és nem egy másik település menetrendjét nézi. Bár végülis ugyanezt tenném a szállásunk közelében is: egy sör mellett blogolnék. Mindent az olvasókért!

De ne feledkezzünk meg a mai napról sem. Reggel elértük a vonatot, és ott folytattuk, ahol tegnap befejeztük. Egy óra sík terepen, a folyó közelében. Klassz volt, bár minden csupa víz volt, gyanítom esett éjszaka. Apropó eső: az összes előrejelzés egyetértett egy dologban: ma megázunk. A kérdés csak annyi volt, hogy mennyire.  Jelentem, nem lett igazuk. Dél körül, mikor elértük a mai legmagasabb pontot, rákezdett, de az erdőben ennek nem sok hatása volt ránk. Mikor nyílt terepre értünk, elővettük az eső dzsekiket. Ettől úgy megijedt természet anya, hogy még esni is elfelejtett. Cipeltük végig kézben a kabátot, hátha meggondolja magát, de nem igy történt. 
De vissza a folyóhoz! Egy óra után elértünk egy települést (Borgo a Mozzano), ahol gyorsan szereztünk egy pecsétet. Igen, itt is erre hajtok, mert kell. Egy hét múlva szükség lehet rá, mikor Pontremoliban megszállunk a barátoknál, nem kockáztathatok. Szóval pecsét, utána híd látogatás. A vonatról már láttuk, de ezt élőben is meg kellett nézni. Nem áradozok, mindenki döntse el maga, megérte-e az egy kilométeres kitérőt (szerintem bőven).
És még csak ez után jutottunk hozzá a reggeli capuccinónkhoz. De kellett az ösztönzés, mert ezen kellett felmásznunk.
És utána még sok kilométeren keresztül mentünk felfelé, hogy elérjünk egy várat, ill. a romjait. Megint kommentár nélkül, csak beszéljenek a képek.

Végül még egy dolog, ha már természet anyát emlegettem: a virágok es ezzel szoros kapcsolatban az illatok. Helyenként már szinte bódító az illat, amit itt nem tudok átadni. De a képek valamennyit talán érzékeltetnek belőle. 
(most már tudom: Ghivizzano-Coreglia, 5:40 óra,  16 km)

2023. június 9., péntek

06.09 Megint úton!

Megint úton vagyunk!! Idén ott folytatjuk, ahol tavaly ősszel befejeztük: Olaszországban,  Luccában. Az idei cél Vercelli, valahol Torino és Milánó között félúton, Luccától kb. 440 kilométerre.
Tegnap délben Pisa-ba érkeztünk meg repülővel. A terv az volt, hogy busszal elmegyünk a ferde toronyhoz, végigsétálunk a Csodák terén és a tér túloldalán vonatra ülünk a szállásunk felé. A pisa-i repülőtér átépítése egy mozdulattal keresztülhúzta a tervünket. Maradt a 'people mover' (vezető nélküli, automata vonat), ami szerintem a világ egyik legrövidebb repülőtér - város központ közötti megoldása: egy gyalogosan 1,5 kilométeres távot hidal át. De mégis ezzel mentünk, mert további két kilométer gyaloglás várt ránk a Csodák teréig. Ami - szemben magával a vàrossal - tényleg fantasztikus. Persze leszámítva az irdatlan mennyiségű turistát, ebbe természetesen beleértve magunkat is 😀

A rövid turistáskodás után irány a szállásunk, ahol négy éjszakát töltünk. És hogy fogunk így végigmenni az úton? Egyszerű: ezeken a napokon vonatozunk a napi szakaszokhoz. Minden nap reggel irány vonattal a kiinduló pont (ez ma Lucca volt), gyaloglunk, majd a végpontról (ez ma Diecimo volt) vonattal vissza a szállásra. Másnap ez a végpont lesz a kiinduló pont. Jó vonat közlekedéssel igy az első 3 napot hátizsák nélkül tudjuk megtenni. Nagyon fontos szempont ez az első napokban!

A szállásunk egy két fős apartman. Pékség, étterem, bolt a közelben, az állomás 500 m. Mi kell még?
Mondjuk jó lett volna, ha a mi Lánchídunkkal kb egyidős, ahhoz hasonló hídjukra fel is tudtunk volna menni, de ez most nem sikerült - felújítás miatt zárva van. 

De vissza a mai naphoz! A mai szakasz értelemszerűen Luccából indult. Természetesen meglátogattuk a tavalyi reggeliző helyünket, hogy jó-e még a capuccino. Jelentem, nem csalódtunk!

Ezután 10 km bemelegítés következett. Sík terep, sok árnyék, gyönyörű környezet. Nem is szabadna másképpen kezdeni 😀. 
A délután kicsit már mozgalmasabb volt a maga 300 métert meghaladó szintemelkedésével, de a környezet bőven kárpótolt a fáradságért. 

A nap végére 23 km lett a megtett táv. Nem kiemelkedő, de első napnak bőven megfelelt. 
(Diecimo, 6,5 óra, 23 km)